Lavashak. Minden iráni gyermek kedvenc csemegéje. Megannyi emlék, kertekről, gyümölcsfákról, nagymamákról. Nyarakról,melyeket sosem feledünk. Történjék bármi, a lekvárfőzés emléke a nagymamával ,örökkön -örökké a miénk marad , és elkísér, bárhová sodorjon is az élet. Egyedi receptek, melyeket generációk őriznek féltőn , s adják át az őket követő generációnak.
A Lavashakot hatalmas üstökben főzik, mindenféle gyümölcsből. Van ,hogy egyféléből, és van, hogy vegyes gyümölcsből. A megfőzött gyümölcspépet, a napon szárítják készre. Mivel az én életemben elég bizonytalan a napsütéses órák száma:) ezért rendszerint a sütőben szárítom. Igen, időigényesebb, mert ott kell lenni mellette, és rá kell nézni, mert ha túlságosan kiszárítjuk, süthetjük, darabokra fog törni, és sok minden lehet még belőle, de lekvártekercs az biztosan nem. De higgyétek el, megéri időt áldozni az elkészítésére, mert varázslatosan finom és remek gasztro ajándék lehet belőle. Említettem már, hogy nyakunkon a karácsony?:)
Én ezúttal szilvából készítettem, hiszen vadul dübörög a szilvalekvár főzés szezonja. Csak mondom, hogy őszi kerti partik meglepetés desszertje is válhat belőle, és ,hogy nincs benne hozzáadott cukor, az meg aztán maga a mennyország!
Perzsa Szilvalekvár Tekercs-Lavashak Aloo
Hozzávalók:
2 kg szilva
némi forralt víz
1 lime vagy citrom leve
1 csipet só
Némi elszántság, és valami jó muzsika. Ezúttal: Shadmehr Aghili-Rabateh( oh, hát tudom én, hogy rémes vagyok, mert ezt már egyszer ajánlottam. De a macska rúgja meg, megint magam alatt tartózkodom, nem mélyen, csak úgy uszkve 2000 méteren… És ez a dal mindig segít. Mire véget ér, már a gödör szélén kapaszkodom….)
Elkészítés:
A szilvákat megmossuk, kimagozzuk. Lábosba tesszük, hozzáöntjük a citrom levét, valamint annyi vizet , ami félig ellepi. Beletesszük a sót, fedő nélkül , sűrűn kevergetve egy órán át főzzük, míg teljesen szét nem esik. Botmixerrel pürésítjük, és még egy fél órát főzzük, míg rotyogni és fröcskölni nem kezd, akár egy gejzír. Levesszük a tűztől. Átpasszírozzuk, mert a szilvahéj darabokra nem lesz szükségünk.
Egy tepsibe sütőpapírt simítunk, majd egy levesmerővel lekvárt szedünk rá. Fakanállal elsimítjuk.
Betesszük a sütőbe. Én légkeveréses programon , 100 fokon sütöttem 3 órán át. Arról, hogy jó -e az állaga, leginkább úgy tudunk meggyőződni, ha ujjunkkal megnyomkodjuk. Ha még ragad, akkor nem jó. De ha a 3 órányi sütési idő elteltével még kicsit ragad, nagyon könnyen túlszáríthatjuk, ezért inkább vegyük ki a sütőből és néhány napig a levegőn szárítsuk tovább.
Elő az ollókkal, vágjunk a lekvárból (a sütőpapírral együtt) csíkokat. Húzzuk le róla a sütőpapírt és tekerjük fel. Ha nem falnánk fel azonnal, akkor egy zárható dobozba téve, hűvös, száraz helyen tárolható.
Noosheh Jan!
Drága Olvasóm!
Köszönöm, hogy itt voltál! Várlak legközelebb is! Ha a Facebookon jársz nézz be hozzám ,és ha tetszik az oldalam, ne fogd vissza magad, nyugodtan nyomj rá a tetszik gombra!
Vélemény, hozzászólás?