A bejegyzés elkészítésében köszönettel tartozom Sárközy Miklósnak, aki a blog Facebook oldalán általam nem ismert nagyon hasznos és érdekes információkat osztott meg velem a témával kapcsolatosan.
Minden reggel, minden házban, egész Iránban, fellobban a gázégő életet adó lángja a teafőző alatt, és ki sem alszik egész nap.
Hisz tea nélkül nincs reggeli imádság, nincs ebéd, délutáni beszélgetés, vagy éjszakába nyúló pletykálkodás ( a férfiak ez utóbbit politizálásnak nevezik). Bármikor érkezzen is vendég egy iráni otthonba, a szokásos üdvözlési formulák mellett, az első dolog, amit a házigazdának fel kell ajánlania a vendégnek- amint az leült, egy csésze forró tea. A jó perzsa vendéglátó mindig megkérdezi, hogy erősen avagy világosan kéred -e a teát. Ha túl sokáig hagynánk hűlni a teánkat, a házigazda azt fogja mondani:” Igyál teát, hideg lett. „Yakhard”(megfagy) . És azonnal felajánlja, hogy tölt egy újabb csésze forró teát nekünk.
A teafőzés hagyománya az egyik legfontosabb alapköve az iráni kultúrának, a teaházak régi évszázadok őrzői. A tea egykoron a Selyem úton át került Indiából Iránba, és hamarosan nemzeti itallá vált.
A tea története a 15. század végére nyúlik vissza. Abban az időben a kávé volt a fő meleg ital az országban. Kávéházak(ghaveh khaneh )épültek az országutak mentén, pihenő helyet kínálva a megfáradt utazóknak. Néhány ételt is ehetett az éhes vándor mielőtt tovább indult, hogy úti céljához érjen. A név „kávéház” a kávéházak megszűnésével továbbra is fennmaradt, bár már csak teát szolgálnak fel.
Napjaink Iránjában a teaházak-Chaikhane- társadalmi szempontból továbbra is fontos szerepet töltenek be. Idősebb és fiatalabb generációk találkozóhelye, ahol egy csésze méregerősre főzött tea mellett ücsörögve, megvitathatók az élet nagy kérdései.
Irán északi része a Kaszpi-tenger mentén kiválóan alkalmas a tea termesztésére. Különösen kedvező az éghajlat az Alborz lejtőin fekvő Gilan tartományban, ahol nagy területen termesztenek teát, emberek millióinak adva munkát a teaiparban.
De vajon tudjátok -e hogy kerültek az első teacserjék Iránba? Regényes úton 1899-ben Mohammad Mirza herceg , akit Kashef Al Saltaneh néven jegyez a történelem, indította el a teatermelést Lahijanban.
Kashef , Teherán elöljárója, később Irán indiai nagykövete volt. Ezekben az időkben a teatermesztés szigorúan angol monopólium volt Indiában. Mivel a herceg nagyon jól beszélt franciául , ezért egy francia kapcsolatokkal rendelkező, munkásnak adta ki magát, így jelentkezett egy teaültetvényen munkába. Elleste és elsajátította a teacserje termesztésének minden fortélyát, és kihasználva diplomáciai mentességét kicsempészett Indiából 300 mézbe mártott teapalántát, melyeket sikeresen meghonosított a Gilan tartománybeli Mazandaránban .
A Kaszpi-tenger vidékének párás levegőjű éghajlata ,kiválóan alkalmasnak bizonyult a teacserjék termesztéséhez . Hat évnyi kísérletezés után jelent meg az első tea a piacon, s fogyasztásának népszerűsége napjainkban is töretlen . Azóta is ez a vidék az iráni teatermesztés bölcsője, a gazdasági bevételi források jelentős részét adva. Az irániak, Mirza herceget tartják az iráni teatermesztés atyjának, sírhelye teamúzeum is egyben.
A kiváló minőségű iráni tea színe mély vöröses barna, ezt a színt a teafőzés során, víz hozzáadásával változtathatjuk meg. Annak ellenére, hogy a termesztés az ország északi tartományaiban kiválóan zajlik, Irán kénytelen Srí Lankáról és Indiából teát importálni, hogy a hatalmas keresletet kielégítsék, hisz az egész világon Iránban a legmagasabb az egy főre eső teafogyasztás aránya.
A legnépszerűbb teafajták: Earl Grey, Darjeeling.
Ha egy tökéletes perzsa stílusú teát szeretnénk készíteni, kizárólag jó minőségű, hosszú, szálas fekete tealevelet használjunk. A perzsa tea neve: chai. Chai alatt elsősorban fekete teát értünk, a perzsák nem isszák sem tejjel, sem citrommal. A fekete tea önmagában tökéletesen jó, de az irániak szeretik ízesíteni. A legkedveltebb ízesítők a kardamom( hel), fahéj (darchin) és a sáfrány(saferan). De népszerű ízesítő a rózsaszirom is.
A tökéletes tea főzéséhez megfelelő felszerelésre lesz szükségünk.
Ebbe bele tartozik:- ghuri/teáskanna
-ketri/vízforraló
-estekan/teáspohár
-nalbeki/csészealj
A pohárnak átlátszónak kell lenniük, hogy meg tudjuk határozni a tea színét , és megfelelő erősségűre tudjuk főzni.
A legjobb minőségű teát , különleges alkalmakra akár szamovárban is készíthetjük, melyből a legelső a 18. században került Iránba, Oroszországból. A szamovár szó jelentése:saját kazán”.
„A szamovárt Amír Kabír honosította meg az 1840-es években Iránban, miután hazatért oroszországi diplomáciai küldetéséből. Ő volt az első komoly iráni tearajongó. Mivel Amír Kabírnak nagyvezírként komoly rajongótábora volt, így vele indult meg a modernkori iráni teafogyasztás története is. ”
( Forrás:Sárközy Miklós)
A szamovárnak kétféle típusa létezik: -samovar zoghali/ szénnel fűtött
– samovar barghi/ elektromos
Ha nincs szamovárunk , használjunk porcelán teáskannát(ghuri) .
Emellett szükségünk lesz még egy másik kannára , melyben a vizet forraljuk( ketri), és majd ez a víz fogja melegen tartani a kannában a teánkat.
A teaivás része a többi ázsiai kultúrának is, ám a teázás kultúráját az irániak magas szintre emelték.
Az Iránban élő nemzetiségek közül az azeriek közismerten sok teát isznak, szinte megszállottjai a teafogyasztásnak. Mindig frissen főzve, keskeny derekú pohárban vagy csészében fogyasztják.
A tea felszolgálására külön szabályok vonatkoznak, melyeket minden lánynak és asszonynak ismernie kell. Az eladósorban lévő lányokat, a női rokonság árgus szemekkel figyeli, a tea felszolgálása közben. Először az időseket és a hölgyeket kínálják teával. Olvastam valahol, hogy egy fiatal lánynak így szólt az anyai intelem:” Ha a tea felszolgálása közben eltáncolnád a Hattyúk Tavát, akkor sem ömölhet ki egyetlen csepp sem a tálcára!”
Keserűsége miatt, a tea mellé általában mézédes, omlós datolyát is kínálnak, ezzel téve édessé a teát.
Az , hogy még milyen módon édesítik a teát, az függ a teaidőtől és a tea fajtájától is. Vegyük sorra, mivel is édesítik még a perzsák a teát.
Édesítés: -/ghand(kockacukor)
-/nabat(kandis cukor)
-/khorma(datolya)
-/keshmesh(mazsola)
-/shirini( édes aprósütemények)
A legnépszerűbb -a tea édessé tételére- a kockacukor(ghand). A perzsák nem dobják bele a kockacukrot a teába, hanem először a teába mártják, majd a szájukba teszik a fogak közé, és azon keresztül isszák a teát.
Kristájcukor-/shekar
Az ezzel ízesített tea neve-chai shirin -édes tea.
Kandiscukor -Nabaat
Használat inkább a gyógyteáknál(damnush) népszerű. Sáfránnyal ízesített változata rendkívül jótékony hatású.
Perzsa tea
A perzsa tea(chai) az az ital, melyet az irániak isznak reggel, délben, a nap folyamán bármikor.
Mint azt már említettem , csakis kiváló minőségű tealeveletvet használjunk. Szükségünk lesz még néhány szem kardamomra és rózsasziromra.
Tegyünk a porcelán teáskannába 2 evőkanál tealevelet, a kissé megtört kardamomokat és a rózsaszirmokat.
Forraljunk vizet a fém teáskannában, forrázzuk le vele a porcelán teáskannába tett tealeveleket.
Helyezzük vissza a fedelet. Mérsékeljük a lángot a teafőző alatt, tegyük a tetejére a porcelán kannát és 20 percig lefedve főzzük, míg szép sötét színűvé nem válik. Öntsünk egy adag forró teát a csészébe, hogy ellenőrizzük a színét. Sötétnek kell lennie. Ezután öntsük vissza a teát a teáskannába. Ez két okból fontos művelet: 1. Melegíti a csészét
2. A teát a teáskannában mozgatja, így a tea színe egyenletes lesz. Ha a színe még világos, hagyjuk még a tűzön egy kis ideig. Soha ne keverjük meg a teát .
Ha a tea megfelelő színű, töltsünk fel teával egy csészét (attól függően, hogy milyen erősségű teát szeretnénk) a harmadáig vagy a feléig, majd öntsük fel forró vízzel. Kész is a perzsa tea.
A jó tea legyen: frissen főzve, csordultig töltve, forró, és ínycsiklandó.
Minél erősebb a tea , annál nagyobb koncentrációban található meg benne a tannin és a koffein, így egy jó csésze tea, felér egy csésze kávéval. Ha étkezés után isszuk, segíti az emésztést.
Nooseh Jaan!
Drága olvasóm!
Köszönöm, hogy itt voltál! Nézz be hozzám máskor is! Szeretettel várlak! A Facebookon is!
Miklós Horti-Dávid mondta
Nekem ez a kedvenc cikkem, újraolvastam és elképzelem milyen lehet ilyen teákat fogyasztani Iránban. Talán egyszer…
Gránátalmakisasszony mondta
Kívánom, hogy úgy legyen!