Hol volt hol nem, egyszer régen, egy teheráni vendégségben , a háziasszony gombalevessel🍄 várt minket vacsorára. Annak a levesnek az íze még mindig itt van a szívemben.❤
Valahányszor faggattam Elit ,árulja el hogyan készül ez a leves, mindig azt felelte:”Eljön majd az idő, mikor már annyi iráni ételt megfőzöl, hogy bár fejből tudod a recepteket, de mégis ösztönből ízesítessz, akkor megsúgja majd a szíved hogyan csináld.”
Valahányszor gombát veszek, eszembe jut ez a mondat. Ma valahogy úgy adódott, hogy a szívem vezérelt. Rám esteledett már, mire elkészült ez a gomba leves, mely AZ a gomba leves. Ízre és állagra egyaránt.
Ugyanolyan lágy és selymesen krémes, sűrű,és savanyú, és annyira,de annyira..💖

A muzsika felelős újfent Sohrab Pakzad volt.
Egy szélesebb lábosban felolvasztottam 2,5 dkg ír vajat, tudjátok, azt a fajtát, melynek ára láttán újabban a szívéhez kap az ember.:)

A leveshez 50 dkg csiperke gombát megtisztítottam, a tönkjét kitörtem, a szokásos módon negyedekbe vágtam, majd felszeleteltem(kissé vastagabbakra). Feltettem a teafőzőt a tűzre. Kifacsartam két lime levét. Meghámoztam és lereszeltem egy nagyobb sárgarépát(nagylyukú almareszelő).
Beletettem a gombát, kevergetve 5 percig pirítottam. Meglocsoltam a lime levével, megszórtam 3 evőkanál rizsliszttel( ha valaki diétázik,helyettesítheti keményítővel) majd folytonos kevergetés mellett,szakaszosan ráöntöttem a forróvizet kb. 2 litert,( cél, hogy csomómentesen elkeverjük a lisztet) . Tettem bele egy csipet őrölt kurkumát, belemorzsoltam 3 tyúkhús leveskockát. (ha valakinek van alapleve, ne féljen használni🤭) elkevertem.
Ízesítettem még egy kevéske őrölt borssal és reszeltem rá szerecsendiót( nem kell sok) .
Hozzáadtam a sárgarépát, elkevertem. Megkóstoltam elég sós -e, majd kivettem a hűtőből a zabpelyhes fémdobozt, amiben Iránban az egyik kedvenc csokimat tartottam. Belemarkoltam a zabpehelybe, és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha most is lemehetnék a sarki boltba, és megtömhetném ezt a dobozt azzal a csokival…. Valahányszor hazajöttünk, nemcsak pisztáciát hoztunk ajándékba, hanem azt a tejcsokit is. Szóval, csoki helyett zabpehely… Belemarkoltam a nagyszemű zabpehelybe és két marékkal beletettem a levesbe. Elkevertem. Rátettem a fedőt , és 30 percet főztem. ( Néha megkevertem)( ha szükséges önthettek hozzá még vizet)
Míg főtt, tálba öntöttem kevéske főzőtejszínt( tényleg nem tudom mennyit, épp csak egy keveset:)) ,hozzáadtam 3 evőkanál sűrű, natúr joghurtot. Alaposan elkevertem. Kimertem a levesből egy merőkanállal, beletettem a tejszínes joghurtba, elkevertem.
Beleöntöttem a tejszínes habarást a levesbe, alaposan elkevertem, megvártam amíg felforr. Megkóstoltam, tettem még bele egy kis sót meg egy kis szerecsendiót, és ízesítettem még lime levével.
Levettem a tűzről, tányérba mertem, a tetejét megszórtam apróra vágott petrezselyemmel, és behunyt szemmel számhoz emeltem az első kanállal. Kezdetét vette az időutazás és nem bántam már azt a csokit sem. Elinek igaza volt….
Egyet sajnálok csak, de azt nagyon… A gombaleves gyorsan romlik…De nem az enyém, az ugyanis jó ha marad holnap ebédre..

Nosheh Jon!

Draga Olvasóm!

Köszönöm,hogy ma is benéztél! Tarts velem ,főzzünk együtt legközelebb is.!