Jöjjön hát egy kakukktojás , egy nem perzsa étel receptje.
Nem perzsa étel, de a fűszerezése mondjuk, hogy olyasmi, hisz fahéj, tamarind , kurkuma és gyömbér is van benne. A tamarindról itt olvashatsz, ha még nem ismernéd:Fűszerlexikon-Tamarind
Szerintem, ki nem találnátok hogyan született ez a recept. Csupa nagybetűs LÚZERSÉGBŐL…:) Az történt ugyanis, hogy annyira megörültem a jóidőnek, hogy azt hittem, húsvétra is ilyen marad . Megterveztem az ünnepi menüt, görög meggyleves, sült kacsacomb, rozmaringos sült burgonya, párolt lilakáposztával, desszertnek rétes.
Mivel már a telelőből kiköltöztettem a mediterrán növényeimet a teraszra, mindig megnézem az időjárás előrejelzést ,biztos ami ziher. Erre mit látok? Vasárnap éjjel ,mínusz 2 C… Na, ezt nem hiszem el… Cipelhetek be mindent, és tervezhetem át a menüt. Hideg lesz, és ki a bánat akar hideg gyümölcslevest enni???
De ha nem meggyleves, akkor mi? A csirkehúslevesért lányomat és fele királyságomat, de ha azt főzök, akkor kacsát nem bírok enni…. A bánatos…. Gondoltam még vöröslencselevesre, de az is olyan jó kis egytálétel, a kacsacombok meg már egy hónapja ott hápognak a fagyasztóban. Se időm, se kedvem ,frissen beoltva tipródni a boltban….
És akkor eszembe jutott az a több tonna sárgarépa, amit a répalekvár újrafőzéséhez vettem. És úgy éreztem meg vagyok mentve. Mondtam magamnak, olyan isteni sárgarépakrémlevest fogok főzni, hogy a fal adja a másikat… 🙂 Pasik nem érdekelnek, ha nem tetszik a menü, lehet menni a Gundelbe…:)
Rákerestem Baran -Ziadi című számára-tutira gyémánt van a torkában……Azt hiszem, a dal címe azt jelenti, nehéz. Szép kilátások:..:)
Gyorsan lemértem a sárgarépát, 1.5 kilót nyomott( hátha recept lesz belőle.)Meghámoztam, megmostam, karikákra vágtam.
Aztán jött a dilemma, tegyek -e bele hagymát, vagy ne tegyek? Belenéztem a hagymatartó kosárkámba, és a csírázó vöröshagymák láttán el is dőlt a kérdés.
Kiválasztottam a két legnagyobb, leginkább hajtani kezdőt, megpucoltam, megmostam, apróra vágtam.( csírával együtt)
Odakészítettem: 1 teáskanálnyi őrölt szárított gyömbért( friss is jó, ha van otthon, nekem nem volt)
2 teáskanálnyi őrölt szárított fahéjat
1 teáskanálnyi őrölt kurkumát
1 csipetnyi őrölt édesnemes kalocsai paprikát
Sót, borsot, olívaolajat,
1 teáskanálnyi fokhagymaport,
És előszedtem a tamarindpasztát, melyet ezer éve a Kohinoor bazárban vettem. A teáskannát telitöltöttem vízzel és feltettem a tűzre forrni.
Egy jó löttyintésnyi felhevített olívaolajon aranysárgára pirítottam a hagymát, a só és a bors kivételével rászórtam az összes fűszert, elkevertem, és beszívtam az illatát. Mennyei! ( Ekkor a fiam bedugta az orrát a konyhába, és nekem szegezte a szokásos kérdést:”Anya , mi lesz a kaja?”
-Tamarinos sárgarépakrémleves-feleltem.
-Jézusom!…Mi volt abban a Szputnyikban? Valami ehető nem lesz?
-Nyet… Dasvidaniya..-Feleltem én….:)
-Most ugye csak szivatsz?
-Hát nem, légy erős édes fiam….
Mikor végre magamra maradtam, hozzáadtam a répákat a fűszeres pirított hagymás alaphoz. Elkevertem és felöntöttem forróvízzel( 3 liter. )
Ízesítettem 1 evőkanálnyi sóval, tekertem rá némi borsot.
A tamarindpasztát( 3 evőkanálnyit) vízzel feloldottam, majd beleöntöttem a levesbe. Elkevertem. Rátettem a fedőt és forrástól számított 35 percig főztem.
Levettem a fedőt, megkóstoltam, megpuhult -e a répa.
Puha volt, így egy kevéske lével együtt tálba tettem, botmixerrel pürésítettem. Visszaborítottam a levesbe, összeforraltam. Megkóstoltam, kellően savanyú volt a tamarindtól, de valami mégis hiányzott.
Tettem hát bele 2 evőkanál cukrot, megint elkevertem, kóstoltam. Még mindig nem az igazi…. Előszedtem a maradék iráni limelevet a hűtőből és beleöntöttem két kupaknyit. Elkevertem , újra megkóstoltam. Húú, annyira, de annyira finom lett!
Azt javaslom, kóstolgassátok ti is, és ízesítsétek szájízetek szerint, tegyetek bele bátran cukrot, sót és lime levet is, mert a répák íze, cukortartalma is más és más..)
Gyorsan kimertem egy tálkába, locsoltam rá egy kevéske olívaolajat, rászórtam egy csipetnyi őrölt fahéjat és akkor beütött a ménkű, mert eszembe jutott, hogy csak fagyasztott petrezselyem van itthon. Nem baj, a semminél az is több, szórtam rá abból is. Gyorsan lefotóztam, aztán ahogyan az nálam lenni szokott, a szőnyegen ülve kanalaztam magamba az egészet. Szerintem holnapra még finomabb lesz!
Most csak egy baj van, bár az sem olyan nagy….. Ez a leves kenterbe veri a kacsacombot…:)
Nooseh Jan!
Drága Olvasóm!
Köszönet érte, hogy itt voltál! Tarts velem, főzzünk együtt legközelebb is!
Vélemény, hozzászólás?