Bevallom, nagyon vártam már ezt a bejegyzést, vártam ,mint jó gyerek a mikulást! Kétoldali, soha el nem múló, gyógyíthatatlan küldetéstudattal szeretném megismertetni és megkedveltetni veletek a húsos somot.
A Húsos som (Cornus mas) a somfélék családjába tartozik. A nemzettség tagjainak nagy része általában az északi féltekén él. Fényt kedvelő és a szárazságot jól tűrő 2,5-4 méteres bokor, levelei fényes zöldek, tojásdad alakúak. Apró sárga virágai tavasszal nyílnak, az első mézelő növények egyikeként. Csonthéjas , piros , tojásdad alakú termése pedig augusztus-szeptember környékén érik.
Termése sok C -vitamint , cukrot, almasavat , pektint, illat -és festékanyagot tartalmaz. C-vitamin forrásának köszönhetően javítja a szervezet ellenálló képességét.
A som már régóta fontos szerepet töltött be az ember táplálkozásában. Savanykás-édes , fanyar ízű termése aszalva a téli hónapok kiváló vitamin forrása lehet. Befőzhető befőttnek, lekvárnak és szörpnek, sőt pálinkának is kiváló. Gyümölcse nyersen akkor a legízletesebb , ha már túlérett. A som éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan szokás ecetes vagy sós vízben eltenni. Ha borecetbe rakjuk, akkor a kapribogyót helyettesítheti.
És tudjátok mi bosszant engem leginkább? Az, hogy a som őshonos, régi növényünk, amit a helyiség és családnevek is igazolnak. Pl: A Somogy -megyében található Som község, vagy a családnévként is ismert Somló.
Petőfi Sándor -Szeget Szeggel:” Átkozott a görcsös fütykös somnyele! Mellyel engem oly pogányul csépele.”
Akkor meg hát miért kell nekem kutatnom, keresnem, ha gyűjtögetni támad kedvem? Miért nem termesztjük????? Miért nem kapható kilószám, elérhető áron a piacokon????
Ha lenne kertem, mér rég teli lenne sommal. De nincs. Így marad a gyűjtögetés. Útszéléről, susnyásból…Tűrve, fülbemászók rám hulló iszonytató hadát….
Teheránban augusztustól -októberig már messziről , csábítóan piroslik a tálra rakott somok halma, nem lehet elmenni mellette, nem lehet nem venni belőle.
Édes , és mégis fanyar. S ,hogy a perzsák mit kezdenek vele? Lekvárt főznek belőle. Rubinvörös, kardamomtól és rózsavíztől illatozó lekvárt.
Hazudnék ha azt mondanám egyszerűen elkészíthető, mert e lekvárkészítésének van egy nagyon macerás , nemszeretem része, a passzírozás. Hát igen, nem tudunk megszabadulni máshogyan a gyümölcshúsban található magoktól. Ez van, elkerülhetetlen, de hamar megvan. S közben hallgathatunk valami jó zenét, mondjuk újfent Ebi és Sadmehr Aghili -Royaye Ma( az álom) c. dalát, mely sajnos még mindig aktuális.
Perzsa Somlekvár-Moraba -ye Zoghal Akteh
Hozzávalók:
2 kg som
50 dkg cukor(én nyírfacukrot használtam)
1 lime leve
1 t.k őrölt kardamom
2 e.k rózsavíz
Kevés víz
Elkészítés:
- A jól megmosott gyümölcsöt kevés vizet aláöntve feltesszük főni. Forrástól számított 10 perc, ennyi elég, hogy megpuhuljon.
- Kicsit hagyjuk hűlni, majd nagy lyukú szűrőn átpasszírozzuk. ( egyszerűbb, mint kimagozni, és kevesebb ‘hús ‘megy veszendőbe)
- Az átpasszírozott gyümölcshúst visszatesszük az edénybe, hozzáadjuk a cukrot, a lime levét, a kardamomot és a rózsavizet.
- Folyamatos kevergetés mellett egy órán keresztül főzzük.
- Forrón, kifertőtlenített üvegeket színültig töltjük. Lezárás után fejtetőre állítjuk.
- Száraz dunsztba tesszük, így hagyjuk teljesen kihűlni. Aztán mehet a végleges helyére.
Ha időtök engedi , menjetek somot gyűjtögetni és készítsétek el ezt az egészen különleges ízű lekvárt, mely ajándéknak sem utolsó!
Nooseh Jan!
Drága Olvasóm! Köszönöm, hogy itt voltál! Várlak legközelebb is! Ha a Facebookon jársz, nézz be hozzám!
Vélemény, hozzászólás?