-Már felszolgáltam-súgom vissza. -Mindet kitettem az asztalra.
-Nem vesznek . Kínálnod kell. Hozz tányérokat , és tedd rájuk a gyümölcsöt. -Baba utánam jön a konyhába, ahol öregasszonyok álldogálnak egy csoportban , és egymásközt sugdolóznak. Előveszek egy csomó kistányért, és a nappali felé indulok.
-Előbb az öregeket kínáld -sziszegi oda baba, mintha ez a fogás most jutott volna eszébe.
Az öregek befészkelték magukat a puha fehér kanapékba és karosszékekbe. Egyikük sem nyúlt a tálba kitett gyümölcsökhöz. Rossz előérzettel közeledem feléjük. Mama egyszer mesélte, hogy ha az irániak fel akarják mérni , mennyire vagy alkalmas a házasságra, eljönnek és figyelik, milyen jól szolgálod fel a teát és a gyümölcsöt. De azt már nem mondta el mit kell tennem. Tudom, hogy részben azon múlik, kit szolgálok ki elsőnek, de amikor a viaszos őszhajú fejeken , mellényes öltönyökön és lötyögő fekete ruhákon végignézek, nem vagyok biztos abban , kinél is kezdjem. Az öregek persze tökéletesen tisztában vannak azzal , ki számít magasabb rangúnak.”
“Gyümölcskínálás közben jövök csak rá, hogy semmit sem tudok. Amikor belépek a szobába , a csészéjüket tartó öregemberek hátradőlnek és jóindulatúan mosolyognak.
Hirtelen megpillantom Ammedzsúnt. Felveszem a legnagyobb fürt szőlőt , tányérra teszem és odanyújtom neki.
-Köszönöm, nem kérek-hárítja el.
-Bokhor-utánzom az iráni háziasszonyok gyakorlatias hanghordozását. -Vegyen kérem.
-Nem , nem , jól megvagyok.
-Kérem -ismétlem meg , mert tudom, hogy a vendégnek kétszer -háromszor illik visszautasítania , mielőtt elfogadja. -Csak egy kicsit-könyörgök.
-Ne fájjon a kezed -mormolja , és elveszi tőlem a tányért.
De valami nem stimmel.
-Szolgálhatok még valamivel?-kérdezem.
-Ó,köszönöm nem-feleli. Visszafordulok a gyümölcsöstálhoz, s remélem, hogy a következő szereti az almát. Ekkor valaki megkocogtatja a hátam. Megfordulok. Ammedzsún lehúz magához , és a fülembe súgja.-Mindenkinek tégy egy almát , egy narancsot, egy banánt és szőlőt a tányérjára.
-Ó!Nem tudtam-nyögöm ki zavartan. Ismételten lehajolok, megpakolok egy tányért, kiegyenesedem és közben minden mozdulatomnak tudatában vagyok, hátha elárulják tudatlanságom. A következőnek nyújtom a tányért. Újból a kocogtatás.
-És egy uborkát is-sziszegi.-Tegyél egy uborkát is.”
Eddig az idézet, egy remek regényből,( Visszatérés Iránba) mely Tara Bahrampur tollából született. A fiatal újságírónő és családja az 1979-es iszlám forradalom idején emigrált Amerikába, és csupán néhány bőröndöt és emléket vihettek magukkal. Az Amerikában eltöltött másfél évtized után Tara volt az első, aki visszatért Hazájába, hogy felkutassa a családi gyökereit. Megindítóan őszintén , humorral, öniróniával , személyes hangon ,és korát meghazudtoló élettapasztalattal számol be két kultúra drámai összecsapásáról. Imádom ezt a regényt, már vagy hatszor olvastam! Csak ajánlani tudom nektek is!
Az idézettel azt szerettem volna tudatni veletek, hogy Iránban az uborkát az étkezések végén, desszertként fogyasztják. Végül is , semmi furcsa sincs ebben, egy olyan országban, ahol a répából meg lekvárt főznek, nem igaz??
Miután Iránba csöppentem, közel egy hónap ment rá az életemből arra, hogy töretlen elszántsággal kígyóuborkát kerestem Teherán szerte, minden zöldségárusnál. Nem igen értették, pontosan mit is akar itt ez a kekec kis haredzsi, aki bőszen magyarázza, hogy neki az itt kapható uborkák túl kicsik, ő hosszabbat szeretne. Úgy a tizedik alkalom után esett le a tíztomános, hogy komplett hülyét csináltam magamból. Hosszabb uborka, mi ? Ráadásul nő létemre….Szánakozva nézték az uramat , minden egyes alkalommal. Így döbbentem rá, hogy kígyóuborka ,mint olyan, nem kapható Iránban:)
Van viszont helyette, egy kisebb méretű ,és sokkal zamatosabb változata . ” Rómában élj úgy, mint a Rómaiak” , ezért felhagytam hát a reménytelen keresgéléssel ,és megvettem életem első adag ,iráni uborkáját.
Zamatos volt, lédús ,és klasszisokkal jobb ízű, mint az otthon kapható kígyóuborka. Hogy én mekkora egy begyöpösödött barom vagyok! Így ragaszkodni mindenhez, mi ismerős és megszokott, s még véletlenül sem próbálni ki semmi újat! Ne kockáztass, és vedd be minden áldott nap a C- vitamint! Még nem tudtam, de elkezdődött a leszámolás egykori önmagammal. 5 év elteltével nem ugyanaz az ember tért haza, mint aki voltam. Más lettem, olyasvalaki,aki ráébredt, hogy az élet, a komfortzónánkon túl kezdődik. Olyasvalaki,aki rádöbbent, hogy nem attól fél, hogy véget ér az élete, hanem attól, hogy el sem kezdődik! Bár őszintén bevallva , az uborkát desszertként fogyasztani még sokáig nem tudtam.
Számos ízletes és könnyű nyári ételt is készítenek uborkából. Az egyik ilyen, általam nagyon kedvelt finomság, a joghurtos, hideg uborkaleves.
Elkészítésének nélkülözhetetlen eleme , hogy jó meleg nyár legyen. Tikkasztó hőség, mikor végre felhagysz a pacalpörkölt evészetével, és nem kell a babgulyás sem, viszont úgy ennél valamit, ami nem gyötörné egész éjszaka a gazdatestet.:) Na, ilyenkor jött el az ideje, hogy elkészítsd ezt az uborkalevest.
A mai muzsikánk egy nagy kedvencem, Cliff Richard- Summer Holidays.
Perzsa Joghurtos hideg uborkaleves-Aabdoogh Khiar
Hozzávalók:
1/2 kg uborka ,hámozva, apró kockákra vágva
1 csokor újhagyma, a zöldjével együtt, apróra vágva
2 nagy csokor kapor
1 csokor menta, tárkony, bazsalikom
2 nagy doboz sűrű natúr joghurt
10 dkg mazsola
1 m.k őrölt fekete bors
1 t.k só
2 t.k rózsaszirom
1 e.k szárított menta
jégkockák, víz.
Elkészítés:
- A kockákra vágott uborkákat tálba tesszük. Megsózzuk, állni hagyjuk.
- Hozzáadjuk a zöldfűszereket, elkeverjük.
- Ízesítsük a fűszerekkel. A rózsaszirmot sem felejtsük el!
- Keverjük bele a joghurtot.
- Most mehet bele a mazsola, és ha még különlegesebbre szeretnénk készíteni, adhatunk hozzá 10 dkg, durvára darabolt diót is!
- Öntsük fel annyi jeges vízzel, amennyi ellepi.
- Tegyük be a hűtőbe 1-2 órára.
- Tálalásnál tegyük bele a jégkockákat.
Díszíthetjük rózsaszirmokkal , zöldfűszerekkel, dióval, mazsolával.
Fogyaszthatjuk bármilyen péksüteménnyel, kenyérfélével.
Noosheh Jaan!
Drága Olvasóm!
Köszönöm, hogy itt voltál! Várlak legközelebb is! A blog Facebook oldalán is!
Vélemény, hozzászólás?