Lavashak. Minden iráni gyermek kedvenc csemegéje. Megannyi emlék, kertekről, gyümölcsfákról, nagymamákról. Nyarakról,melyeket sosem feledünk. Történjék bármi, a lekvárfőzés emléke a nagymamával ,örökkön -örökké a miénk marad , és elkísér, bárhová sodorjon is az élet. Egyedi receptek, melyeket generációk őriznek féltőn , s adják át az őket követő generációnak.
A Lavashak-ot hatalmas üstökben főzik, mindenféle gyümölcsből. Van ,hogy egyféléből, és van, hogy vegyes gyümölcsből. A megfőzött gyümölcspépet, a napon szárítják készre. Mivel az én életemben elég bizonytalan a napsütéses órák száma:) ezért rendszerint a sütőben szárítom. Igen, időigényesebb, mert ott kell lenni mellette, és rá kell nézni, mert ha túlságosan kiszárítjuk, süthetjük, darabokra fog törni, és sok minden lehet még belőle, de lekvártekercs az biztosan nem. De higgyétek el, megéri időt áldozni az elkészítésére, mert varázslatosan finom és remek ajándék lehet belőle.
Én ezúttal Mirabella szilvából készítettem, hiszen most piroslanak úton-útfélen.
Mirabella Szilvalekvár Tekercs-Lavashak Aloo
Hozzávalók:
2 kg Mirabella szilva
1 lime leve
1/2 kg cukor
1 csipet só
Némi elszántság, és valami jó muzsika. Ezúttal: Shadmehr Aghili-Rabateh( oh, hát tudom én, hogy rémes vagyok, mert ezt már egyszer ajánlottam.
Elkészítés:
A szilvákat megmossuk, kimagozzuk. Lábosba tesszük, hozzáöntjük a citrom levét, beletesszük a sót, fedő nélkül , sűrűn kevergetve addig főzzük, míg teljesen szét nem esik. Mivel ez a szilva nem igazán befőznivaló fajta, mert sok levet ereszt, ami savanyú ,ezért több cukor kell bele. És azt se felejtsük el, hogy le kell passzírozni, mert csak így lehet a húsát elválasztani a magoktól, ez meg eléggé macera ugye.Na, de ott tartunk, hogy szétesett a szilvánk. Levesszük a tűzről, hűlni hagyjuk , majd egy szűrőn átpasszírozzuk. Az átpasszírozott gyümölcshúst visszaöntjük a lébe, és és még egy 2 órát főzzük, míg rotyogni és fröcskölni nem kezd, akár egy gejzír. Ha kellően besűrűsödött hozzáöntjük a cukrot, és kevergetve még fél órát főzzük. Levesszük a tűztől.
Egy tepsibe sütőpapírt simítunk, majd egy levesmerővel lekvárt szedünk rá. Fakanállal elsimítjuk.
Betesszük a sütőbe. Én légkeveréses programon , 100 fokon sütöttem 3 órán át. Arról, hogy jó -e az állaga, leginkább úgy tudunk meggyőződni, ha ujjunkkal megnyomkodjuk. Ha még ragad, akkor nem jó. De ha a 3 órányi sütési idő elteltével még kicsit ragad, nagyon könnyen túlszáríthatjuk, ezért inkább vegyük ki a sütőből és néhány napig a levegőn szárítsuk tovább.
Elő az ollókkal, vágjunk a lekvárból (a sütőpapírral együtt) csíkokat. Húzzuk le róla a sütőpapírt és tekerjük fel. Ha nem falnánk fel azonnal, akkor egy zárható dobozba téve, hűvös, száraz helyen tárolható.
Noosheh Jaan!
Drága Olvasóm!
Köszönöm, hogy itt voltál! Várlak legközelebb is! Ha a Facebookon jársz nézz be hozzám !
Vélemény, hozzászólás?