Minden októberben eljön a pillanat, mikor a férj teljesen váratlan pillanatokban benyögi, hogy:”Olyan isteni sütőtök krémlevest ettem!” Az ember lánya meg elengedi a füle mellett , egészen a következő hétig, mikor is a férj újból nem eszik valahol , valamelyik étteremben, egy „olyan isteni sütőtök krémlevest”. Az emberlánya(én lennék) egy hangyányit aggódni kezd, mert tudja jól, mi következik….A férj majd benyögi, hogy hétvégén ezt szeretne ebédre. A feleségnek meg dupla adag magnéziumot, mert a sütőtök krémleves, az bizony, ebben a családban konfliktus forrás. És nem is kicsi.
Mert a feleség hiába kérdezi, mivel volt ízesítve az a sokat emlegetett sütőtök krémleves, a férj csak legyint, nem tudja, mert nem kérdezte. És azért nem kérdezte, mert ahogyan az sem érdekli, hogy a nő milyen hajfestékkel festi a haját, úgy az sem érdekli ,hogy a sütőtök krémleves, az az isteni-amit evett, mivel volt ízesítve…
Szegény feleség ekkor kérdezősködni kezd, (bár tudja jól a válaszokat) mi az amit tehet bele.
-Kakukkfű?
-Kakukkfű az ne legyen benne, azt utálom!
-Gyömbér?
-Gyömbér se legyen benne, utálom!
-Római kömény?
-Római kömény se legyen benne, tudod ,hogy azt is utálom!
-Jó, akkor mivel ízesítsem neked, mit szeretnél?
-Mit tudom én, tele van vele az internet, keress egy receptet! Máskor olyan kreatív vagy!
-Aha….
A szegény feleség kimegy a konyhába, mondogatja magában, hogy :Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok. Majd kimegy a teraszra , szed egy kis kakukkfüvet.
Elővesz egy darabka gyömbért és meghámozza. Az ‘anyja szemit’, le is reszeli. Közben kezdi úgy érezni magát, mint valami gonosz pincér, akivel visszaküldik az ételt, mert nem jó, ám ő kicsit később ugyanazt viszi ki, csak egy kicsit még gonoszkodik a konyhában… Nem kérsz bele kakukkfüvet? Tessék, kakukkfű! Gyömbért se? Tessék , gyömbér!
Meghámozza , kimagozza ,majd feldarabolja a sütőtököt . Megpucolja a répákat , a hagymákat is, majd összevágja. Egy egész fej fokhagymát is tesz mellé. Közben arra gondol, hogy egy kicsit megkegyelmez, a római köményt, lehet, hogy kihagyja.
A feldarabolt zöldségeket sütőpapírral bélelt tepsibe szórja, locsol rá 3 e.k olívaolajat, 2 ág kakukkfűvel díszíti, majd az egészet betolja a sütőbe, 200 fokon, 20 percig süti.
A megsült zöldségeket összeturmixolja, lábosba önti. Önt hozzá 1 liter vizet, beledob 2 zöldségleves kockát, na meg a reszelt gyömbért. A római kömény a fűszeres polcról vidám arccal integet, a feleség nem integet vissza . A római kömény elszomorodik…Mindennek van egy határa.
Közben Oláh Ibolyától dúdolja az Édes Méreg c. dalt. „Nekem az élet édes méreg…”
A feleség elővesz egy csicseriborsó konzervet. Leszűri a levét. Sütőpapírral bélelt tepsibe önti, megszórja a Za’tar fűszerkeverékkel, locsol rá 2 e.k olívaolajt, majd betolja a sütőbe, 180 fok, és 20 perc sütés következik.
A levest felforralja, megkóstolja, tesz bele egy csipetnyi sót, és a fűszermalommal őröl rá egy kis borsot.
A levesből két kiskanálnyit egy tálkába tesz, beviszi a férjnek, hogy kóstolja meg, tegyen -e még bele valamit. A férj kóstol, majd ítél:
-Hmm, ez jó! Mit tettél bele?
Á, semmit amit ne szeretnél! (Magában még hozzá gondolja: drágám!:)
A feleség még adós a Hozzávalókkal:(ez most kivételesen nem perzsa recept)
1 sütőtök
2 fej salátahagyma
2 db sárgarépa
ízlés szerint kakukkfű:)
ízlés szerint gyömbér:)
víz
olívaolaj
1 csicseriborsó konzerv
2 db zöldségleves kocka
1 fej fokhagyma
A Za’atar fűszerkeverékhez:
6 e.k őrölt, szárított kakukkfű
3 e.k őrölt sumac
2 e.k pirított szezámmag
Mit mondhatnék még? Éljenek a született feleségek!!!:)
Drága Olvasóm! Köszönöm ,hogy itt voltál! Várlak legközelebb is! Ha a Facebookon jársz, nézz be hozzám!
Vélemény, hozzászólás?