2008-óta az Unesco szellemi kulturális örökségének részévé választott Nowruz, a hagyományos újév ünnepe Iránban. Világszerte több mint 300 millió ember ünnepli.
A perzsa újév a tavasz első napja és az iráni naptárban az év első napja. ( Az iráni naptár a Nap járásán alapuló naptár, amely sokban hasonlít a Gergely -naptárra, azonban a Nowruz napja a tavaszi napéjegyenlőség, ami egy 13 napos ünnepség kezdete. Az év 365 napos, amit 12 hónapra osztanak. Az első 6 hónap 31 napos, a következő öt 30 napos, az utolsó hónap 29 napos, szökőévben pedig 30.) Egyes közösségek állandóan március 21-én ünneplik, mások hagyományában a tavaszi napéjegyenlőség napja, azaz lehet március 20., március 21. vagy március 22.
Az ünnepségsorozat az iráni újév előtti utolsó szerda estéjén, a tűzugrással veszi kezdetét. Ennek az ünnepnek a neve:Chahar -Shanbeh -Souri-. A tűzugrás egy régi, zoroaszteri hagyomány( az irániak mielőtt muzulmán hitre tértek, ezt a vallást gyakorolták). A rokonok és barátok összegyűlnek, az utcákon, a házak udvarán tüzet raknak, majd átugranak rajta. Minden egyes ugrásnál amolyan varázsigeként szolgáló versikét mormolnak, amely arról szól, hogy a tűz vegye el a rosszat, és adja oda magából a jót. Vagyis, a rossz dolgokat maguk mögött hagyva elégetik a tűzben. „Sárga neked, vörös nekem.” ( Zardi-ye man az to, sorkhi-ye to az man) A sárga a betegségeket és a rossz dolgokat jelenti, amelyek a tűzbe kerülnek, a vörös pedig a tűzben lévő egészséget. „Szomorúságom neked, örömöd nekem”. „Gyöngeségem neked, erőd nekem”-és így tovább. Természetesen az este ünnepi lakomával zárul. Az ünnepi asztalon kiemelt helyet foglal el az ún. Ajil-e Moshkel -Gosha- különféle aszalt és szárított gyümölcsök, magok, illetve sütemények keveréke.
Mikor az Alborz hósipkája elolvad, Teheránba megérkezik a tavasz. A parkok ágyásait a százával kiültetett tavaszi virágok színesítik, tulipánok, nárciszok, árvácskák és hatalmas virágú cineráriák. Szirmait bontogatja a banksia rózsa, a szürke házfalakat a lilaakácok virágtömege festi lilára. A langyos tavaszi szél virág illatot kerget. Az ország a március 21.-én beköszöntő perzsa újévre készül.
Az utcákat járva könnyen lehet, hogy Haji Firuz-ba botlunk,aki a perzsa újév eljövetelének hírnöke, látványos zenével és tánccal búcsúztatja az óévet.
Az ünnepi készülődés fontos részét képezi a nagytakarítás(khaneh tekani). Ez az évente egyszer megrendezett takarítás több mint egy tipikus porszívózás, felmosás, vagy portörlés. Ezzel a rituális takarítással eltakarítanak minden rosszat az óévből, mire az újév megérkezik , a háznak ragyogó tisztának kell lennie. Ilyenkorra időzítik a festést, a bútorcserét, a lakásfelújítások zömét, hogy a nagyszámú rokonokból álló vendégseregnek legyen mivel büszkélkedni. A boltokban , mindenfelé tömeg. Mindenki új ruhát vesz, az apák öltönyben, az anyák gyönyörű ruhákban, a kislányok hercegnőnek a kisfiúk pedig hercegnek öltöztetve várják az újév-a tavasz eljövetelét. Az utcákon mindenfelé az ünnepi asztalt díszítő kellékeket árusító standokba botlunk, hisz a perzsa háziasszonyok egymást is túlszárnyalva igyekeznek minden évben más és más színben berendezni az ünnepi asztalt, mely amolyan karácsonyfa szerepet tölt be az ünnep idején.
A családok körbeülik a Haft-Seen asztalt, és várják , hogy tizenkettőt üssön az óra, mikor beköszönt az újév. Ennek neve Saal Tavhil.
Minden perzsa otthonban megtalálható az ún. Haft-szín asztal( Sofreh Haft- Seen), amelyen 7 olyan dolog van, amely a farszi szín betűvel kezdődik, és mindegyik szimbolizál valamit.
A „szib „azaz alma a kedvességet és az egészséget, a „szir”a fokhagyma , távol tartja az ördögöt és a betegséget. A „szabzi” , zöld csíráztatott fű(árpa, búza vagy lencse) az újjászületést, a „szamanu”, a búzacsírából készült puding a bőséget jelképezi. A „szendzsed „, a vadolajfa termése a szerelmet és a gyengédséget testesíti meg, a „szumak”, szárított fűszer, a napfelkeltét, a „szerkeh” , ecet pedig a türelmet szimbolizálja. Az asztalt mindig díszítik virággal is, többnyire jácinttal, melynek neve-„szombol”. Az asztalon van még néhány dolog, ami nem „szín”-nel kezdődik, de mindig ott van Noruz-kor. Festett tojások(termékenység) ,tükör(tisztaság és becsületesség) gyertyatartó égő gyertyákkal (megvilágosodás, boldogság, napfelkelte) pénzérmék (jólét) aranyhalas akvárium(élet)- az állatövi jegyek váltását-a halakból átlépünk a Kosba- jelképezi, 8 az aranyhalakat az ünnep elmúltával tavakba, folyókba engedik vissza)és a szent könyv , a Korán egy díszes példánya-mely a vallást és a hitet szimbolizálja. Egy tálka vízzel telve, melyben egy narancs úszkál- Földünket jelképezi a világűrben. A kedvelt költő, Hafez verseskötete, kinek soraiból megjósolható a jövő. Egy kis hamutál, melyben a kerti ruta magját égeti el, mert úgy tartják, hogy füstje megvéd , az ártó szellemektől és szemmel veréstől is. Rózsavíz, mely megtisztítja és megédesíti az újévet. Egy nagy tálban édes sütemények , melyből mindenkinek ennie kell, hogy édes legyen az újéve. A gyermekeknek ropogós új bankjegyeket illik ajándékba adni. Az újesztendő első napjaiban megkezdődnek a vendégjárások , a sort a nagyszülőkkel illik kezdeni.
Sizdah Bedar-azaz az újév 13.napján , balszerencsét hoz otthon ülni, ezt a napot mindenkinek a szabadban kell töltenie. A parkokban nyugodtan ki lehetne tenni a megtelt táblát, amerre a szem ellát, mindenütt piknikező iráni családokat lehet látni. A hagyományok szerint ezen a napon kell a folyóba dobni a nowruzi asztalról a csíráztatott füvet-a „szabzit”. Van aki a fűszálakra csomót köt, így védve magát az újévben a rosszakaróitól. A fű a betegségekkel és rossz gondolatokkal messzire sodródik, az óév minden rossz történéseivel együtt.
Különös városi szokás hódít Teheránban, van aki induláskor egyszerűen csak felteszi autójának a motorháztetőjére és elindul , így szabadulva meg az újévi asztal díszétől, az utak mentén mindenfelé elhagyatott „szabzik” hevernek.
Kedves olvasóm! Ez most egy rendhagyó bejegyzés volt, recept nélkül. A PERZSA ÚJÉV ÉTELEIVEL A KÖVETKEZŐ HÉTEN VÁRLAK! Köszönöm, hogy itt voltál!
Vélemény, hozzászólás?