A mézes fűszeres sütőtök receptem címoldalra kerülése rengeteg olvasót hozott,  rekord számú oldalmegtekintéssel.   Nagy boldogság volt , egész nap mosoly ült az arcomon.  Ez a bejegyzés az új olvasóimnak ( és persze a régieknek is )készült, köszönetként. Külön köszönet valakinek, kinek gyömbérteája „szűretlen, mint az idei must”, de annál finomabb!  Köszönöm mindenkinek!

„Egyszer volt, hol nem volt.  Isten előtt semmi sem volt.

Volt egyszer egy kereskedő, s annak egy Golnar nevű lánya, aki munkálkodással töltötte napjait a család kertjében. Ropogós és édes uborkáját nagyra becsülték, tökjei óriásira nőttek,lédús húsuk ízletes,retekjének csípőssége igen kellemes volt. Mivel a lány szenvedélyesen szerette a virágokat, megkérte apját,hogy különítsen el a kertben egy zugot,ahová rózsabokrot ültethet. Bár a családnak minden talpalatnyi földre szüksége volt,apja eleget tett lánya kívánságának.

Golnar egy gazdag szomszédtól szerezte a rózsabokrot némi friss zöldségért cserébe, s elültette egy pár kivágott uborkatő helyére. Idővel a növény csodaszép, öklömnyi nagyságú, hófehér rózsákat növesztett. Amikor déli szél fújt, a rózsabokor vele táncolt, a fülemülék énekét kísérve,s fehér szirmai szoknyaként terültek szét.

Golnar apja májkebabsütő mester volt. Egy nap , munka után, amikor hazatért, elmondta, hogy aznap egy nyeregkészítőnek és fiának adta el az utolsó kebabot. Elmesélte a férfiaknak, milyen erős és szorgalmas lánya van, aki még a bőrcserzőműhely szúrós levegőjétől sem ájulna el. Nem sokkal ezután a nyeregkészítő és családja látogatást tett a májkebabárusnál és lányánál. Golnar nem örült túlságosan,mert a fiú válla keskeny, karja vékony volt, s kicsi ,kidülledő szeme kecskére emlékeztetett.

Néhány csésze tea elfogyasztását és némi kölcsönös udvariaskodást követően, a lányt arra kérték szülei, mutassa meg kertjét a fiúnak. Golnar vonakodva ugyan, de eleget tett kérésüknek. A fiú megdicsérte a lány egészséges zöldségeit, gyümölcsfáit és fűszernövényeit, majd megcsodálta a rózsabokor szépségét.    A megenyhült Golnar arra kérte, fogadjon el pár szál virágot, és levágott a bokorról néhány hosszú szárú rózsát. A mikor a fiatalok karjukon a fehér rózsákkal beléptek a házba, a szülők elmosolyodtak, és magukban már az esküvőt tervezgették.

Azon az éjszakán, miután a fiú és szülei elmentek,Golnar úgy elfáradt, hogy elaludt, mielőtt meglátogatta volna a rózsáit. Másnap reggel nyugtalanul , zaklatottan ébredt. Kiszaladt a kertbe. A rózsabokor nem csillogott a napfényben, virágai elszürkültek, a kert csendes volt, a fülemülék elrepültek. Golnar gyengéden megtámasztotta a súlyos ágakat, ám a tüskék véresre sebezték ujjait.

A lány bűnbánattal a szívében megfogadta, hogy ezentúl jobban vigyáz a rózsabokorra. Megöntözte a rózsatövet véres vízzel, melyben apja kebabos késeit szokta tisztítani,aztán apró májdarabkákat szórt köré, hogy táplálja a növényt.

Aznap délután hírvivő érkezett, a fiú családjától hozott házassági ajánlatot. Apja azt mondta a lánynak, jobb férjet nem talál, s anyja gyengéd szavakat suttogott a fülébe születendő gyermekeiről. Golnar azonban sírt, és visszautasította az ajánlatot. Szülei dühösen , értetlenül álltak döntése előtt, s bár lányuknak megígérték, hogy elutasító levelet küldenek a fiú szüleinek, titokban azt írták,  a lányuk gondolkodási időt kér.

Másnap kora  reggel Golnar a fülemülék édes  énekére ébredt, és látta, hogy a rózsabokor ágai ismét büszkén, egyenesen állnak. Csodálatos virágszirmok nyíltak, a szerves anyag megtette hatását: a rózsák csillagként tündököltek a sötét hajnalon. Próbaképpen szakított néhány szálat, s a növény bódító illatot árasztva gyengéden megcirógatta ujjait, mintha a lány érintésére várt volna.

Újév napjának reggelén a család a szokásos ünneplésre készült, s a lánynak annyi dolga volt, hogy elfelejtette megöntözni a rózsabokrot. Segített édesanyjának elkészíteni és becsomagolni ez ételeket, aztán a folyópartjára indultak uzsonnázni. Ott a folyóparton találkoztak a fiúval és szüleivel, akik szintén uzsonnáztak. Az apa teázni hívta őket és édességet enni. A fiú Golnarnak adta a legfinomabb süteményeket; kedvessége meglepte a lányt, hiszen korábban elutasította nősülési szándékát(legalábbis ő így tudta). Szüleik unszolására a fiatalok sétálni indultak a folyóparton. Amikor nem láthatták őket, a fiú megcsókolta a lány mutatóujjának hegyét, de Golnar hátat fordított neki és elszaladt.

Amikor a lány és családja hazatértek már sötét volt. Golnar kimerészkedett a kertbe, hogy megöntözze a vízre szomjazó rózsabokrot.  Ahogy közelebb lépett, vízzel teli vödörrel a kezében,hirtelen feltámadt a szél, felkapta a haját , és a bokorra csavarta. A bokor ágai szorosan átfonták a derekát. Minél jobban kapálózott a lány, annál mélyebbre fúródtak belé a tüskék, és összekarmolták az arcát. Golnar sikoltozva szabadult az ölelésből, és véresen erőtlenül támolygott a házba.

Amikor meglátták lányukat a küszöbön, a szülők úgy megrémültek, mintha gonosz dzsinnt látnának. Golnar nem engedte, hogy hozzáérjenek. Apjának le kellett fognia a karját, hogy anyja elláthassa vérző sebeit. Szörnyülködve látták, hogy a lány mutatóujjába vastag, fekete tüske fúródott. Amikor kihúzták, a sebből sugárban ömlött a vér.

A feldühödött apa kirohant a házból. Néhány pillanat múlva fejsze suhogása hallatszott, aztán a rózsabokor kidőlt. Golnar minden fejszecsapásnál megremegett, bánatában a haját tépte. Anyja ágyba fektette. Néhány napig betegen feküdt, magas láza volt, egyfolytában zokogott.

Két héttel később Golnar szüleinek sürgetésére férjhez ment a kecskére hasonlító fiúhoz. A fiatalok a fiú szüleinak házában éltek egy szobában, a fiú minden délután vértől és cserzett bőr szagától bűzösen tért haza. Amikor Golnarhoz ért , a lány elfordította a fejét, irtózott érintésétől. Golnar nemsokára állapotos lett és fiút szült, majd két lányt. Mindennap hajnalban kelt, magára öltötte viseletes ruháit, majd felöltöztette gyermekeit is a másoktól kapott, a sajátjánál is rongyosabb ruháikba. Soha nem jutott ideje arra, hogy saját virágokat neveljen. Néha azonban, amikor elhaladtak a kert mellett, ahol egykor a rózsabokor állt, lehunyta a szemét, és a rózsák illatára gondolt, mely édesebb volt a reménynél is.”

Eddig a történet,mellyel azt szerettem volna megmutatni, hogy a rózsák szeretete mennyire fontos helyet tölt be az iráni emberek életében. Ez a mese egy fehér rózsáról szól,ám én most egy rózsaszín virágú rózsáról- ( Gole Mohammadi) Mohammad rózsájáról     szeretnék írni, melyből mai receptünk egyik hozzávalója-a rózsavíz készül.  A tavasz beköszöntével, májusban, Irán egyes régióiban( Fars, Kerman, Isfahan) rózsa illatot visz a szél. Mikor a rózsakertekben virágba borulnak a rózsák, kezdetét veszi a rózsafesztivál,mely  egyben turista látványosság is . Napfelkelte előtt, hajnali 4 és 5 óra között,( ilyenkor a legkoncentráltabb az illóolaj tartalom)a népviseletbe öltözött lányok  karjukon  kosarakkal gyűjtik a virágszirmokat, melyeket aztán egy kisebb ceremónia keretében átadnak a férfiaknak, akik hosszú, fáradságos munkával, hatalmas rézüstökben,   lepárlással, rózsavizet készítenek az illatos virágokból.

.

Minden  egyes palack rózsavízben benne van a májusi hajnalok frissessége,  a rózsaszirmokat gyűjtő lányok gyöngyöző kacagása, és az édenkert üzenete. A rózsavíz fogyasztása stressz űző hatású, tartalmaz A,B,C,D és E vitaminokat.  A  bőrre gyakorolt jótékony hatása  közismert, kozmetikumok kedvelt alapanyagaként is használják.

Mivel a megtekintések listáján az édes ízű receptek vezetnek,ezért a mostani ajándék recept is ebbe a kategóriába sorolható. Még mindig tart a birsalma szezon, és ez remek alkalom arra, hogy egy különleges, rubinszínben pompázó, birsalmalekvárt készítsünk belőle. Senki se gondoljon az általunk oly jól ismert birsalmasajt készítésének rejtelmeire, ez a lekvár máshogy készül. Tulajdonképpen, a végeredmény úgy néz ki, mint egy befőtt, de mégsem az. Jóval több annál.

Rubin birsalmalekvár

Ha van otthon 7 db gyönyörű, nagyobb  birsalmánk szerencsések vagyunk, ha nem ,irány a piac!

Szükségünk lesz még 2 e.k rózsavízre, 3 bögre cukorra ( akinek vigyáznia kell a vonalaira, az nyugodtan helyettesítheti nyírfacukorral, vagy xilittel),10 db zöld kardamomra, és 2 liter vízre.

Ne felejtkezzünk meg a zenéről sem, mai ajánlóm: Amir Tabari -Sohrab Pakzad duó , Under  the Rain c. nagyszerű dala. De nyugodtan hallgassatok meg bármi mást is tőlük, fantasztikusak, és azok a szemek!

Ha szól a zene, jöhet a „nemszeretem” alma hámozás, magozás és szeletelés, jelen esetben  nyolcadolni fogunk. ( aki hiányzott a matek óráról ennél a résznél, az rakja ki az ellenőrzőjét:))  Továbbá tegye fel a kezét, aki még sosem vágta el az ujját,birsalma magozás közben! Na ugye, hogy ugye?

(csak mert rendes vagyok ,és én is utáltam a matekot:)

Próbáljunk egy olyan lábost keríteni, mely minél laposabb, hogy szépen el tudjuk benne rendezni a birsalmákat.

Ha ez megvan, főzzünk a vízből és a cukorból egy cukorszirupot. Forraljuk fel, majd mérsékeljük a lángot,és mehetnek bele a birsalmák. Dobjuk bele a kardamomokat. Csomagoljuk be a fedőt egy konyharuhába, így tegyük rá a lábosra. Alacsony lángon, lassan főzzük.  Nagyon fontos szabály, hogy  a főzési idő alatt( 2 óra) nem emelgetjük a fedőt, mert csak így lesz rubin színű  a birsalmánk!

Micsoda illata van a kardamomos birsalmának!  Ha már kezd rubinvörös színűvé változni a konyharuhánk, ne legyünk dühösek, hogy majd mosni kell, mert ez a látvány annak a jele, hogy jól dolgoztunk.    A főzési idő leteltével levehetjük a fedőt, és most önthetjük hozzá a rózsavizet. A végső 5 perc főzés következik.  Ha el szeretnénk tenni belőle,  még forrón ,óvatosan merjük át   kifőzött üvegekbe, innentől mindenki alkalmazza az ő jól bevált módszereit.

Várjuk meg amíg kihűl,  és friss barbari kenyérrel,( ennek hiányában pitával ),fetasajttal, dióval és az elmaradhatatlan erősre főzött fekete teával kínáljuk, ezt a rendkívül ízletes, tipikus iráni őszi reggelit.

Nooseh Jaan!

Drága Olvasóm!

Köszönet érte, hogy itt voltál! Várlak, tarts velem, főzzünk együtt legközelebb is! A blog Facebook oldalát is ajánlom figyelmedbe!

.