„Irán közepén van egy város, amely 1996-ban Jászberény testvérvárosa lett:Yazd.
A két városnév egybecsengése korántsem véletlen. Évezredekkel ezelőtt a közép-iráni Yazd tartomány volt a Magyarországon ismert nép eredeti lakóhelye. A Lut és a Kavir sivatagok között fekvő város „az ősi gyökér , az a kapocs, amely elősegítette a régi rokoni viszony felelevenítését, szorosabbá tételét, testvérvárosi kapcsolattá fejlesztését.”-állítják a jászberényiek. A Jászberénynek is nevet adó , iráni Alán törzsekből származó jászok a tatárjárás után kerültek a Kárpát-medencébe. Testvéri kapcsolatukat így 800 évre lehet visszavezetni. Az 1996-ban megkötött testvérvárosi szerződés 2006-ban új lendületet kapott, azóta a kulturális csere sokkal aktívabb lett. ”
S bármilyen meglepő, de ha van közös múltunk, van közös ételünk is. Ez pedig a töltött káposzta.
Nagy rácsodálkozás volt találkozni ennek az ételnek az iráni változatával. Emlékszem még a döbbenetre, ami a főzőiskolában akkor ért, mikor megláttam az asztalomon a hozzávalók egyik elemeként a cukrot.
Néztem jobbról, néztem balról, belecsippentettem és megkóstoltam, de kétség sem fért hozzá, cukor volt. ( Lelki szemeimmel szabolcsi apai nagymamám fejkendős arcát láttam, ahogyan a fejét ingatja, s azt kérdezi: -Édes kislányom, már megint mibe keveredtél? Mit tanítottam én neked, hogyan készül az igazi töltött káposzta?)- Nyugodj meg nagyikám, nem ment el a maradék eszem, tudod, hogy a töltött káposzta receptje nekem szentírás, de most kicsit ne figyelj ide.)
Nazila döbbent arcomat látván megkérdezte, nincs -e valami bajom. Á, az égvilágon semmi , csak ez a cukor ne lenne itt az asztalon. Nem tévedés ez? Biztos szükségünk lesz rá? Mert nekünk magyaroknak is van egy ilyen tradicionális ételünk, de abba nem kell cukrot tenni. Persze azonnal mesélnem kellett a magyar változatról, a sertéshús említésénél volt is nagy csodálkozás. A tekinteteket látva a füstölt húst és a szalonnát már meg sem említettem:) Bevallom szkeptikus voltam. Olyan rémségek jelentek meg előttem, mint a cukrozott káposztás cvekedli, brrr.. Én ugyanis azt is kerülöm, a káposztás cvekedlit borssal eszem. Sok borssal. Na, mindegy,jöjjön aminek jönnie kell. Valahogy a sárgaborsóra sem tudtam átlagos hozzávalóként tekinteni. Próbáltam feledni a hazai változatot, s miközben egyre több hozzávalót használtunk fel, már tudtam, hogy a végeredmény valami teljesen más ízvilágú étel lesz. Mikor elérkezett a káposzták megtöltésének pillanata, meg sem várva Nazila útmutatásait, én is tölteni kezdtem a káposztáimat. Már a negyediknél jártam, mikor éreztem, hogy minden tekintet rám szegeződik. Felnéztem, a többiek a csoportból Nazilával együtt megtapsoltak , majd megdicsértek, hogy mennyire professzionális vagyok. Oh, drágáim, ha ti tudnátok.( Nagyikám, tiéd az érdem!) Jól esett az elismerés, és az is, hogy elnyertem a feladatot, nekem kellett megmutatnom a többieknek, hogyan is töltjük meg, és tekerjük fel a káposztaleveleket. Aztán a főzési idő utolsó 10 percében belekerült a 2 e.k cukor is , na onnantól izgatottan vártam, hogy tálaljunk és kóstoljunk végre. És kóstoltunk. Finom volt, csak az a cukor. Csak azt tudnám feledni.
Másnap persze nem hagyott nyugodni ez a recept, és elkészítettem a saját változatomat, cukor nélkül. Később megtudtam, hogy Iránban is ahány ház , annyi szokás, és a töltött káposztát készítik cukor nélkül is. Hurrá! Azóta is ezt a változatot készítem.
Perzsa töltött káposzta( Dolmeh Barg -e Kalam)
Hozzávalók:( a töltelékhez)
1 nagy fejes káposzta(vagy két kicsi)
50 dkg darált marhahús
15 dkg jázmin rizs
15 dkg sárgaborsó
Zöldfűszerek: 1 csokor koriander, 1 cs.petrezselyem, negyed póréhagyma, 1 cs.kapor, kevés bazsalikom, kevéske tárkony, fél cs. menta levél.
1 nagy fej salátahagyma apróra vágva
2 e.k olívaolaj
2 gerezd fokhagyma zúzva
1tk. őrölt kurkuma
1 csipet őrölt római kömény
2 e.k forrázott sáfrány
só, őrölt fekete bors ízlés szerint
ízlés szerint egy kevéske mazsola, vagy borbolya, esetleg mindkettő
A szószhoz:
2 e.k sűrített paradicsom
1 nagyobb salátahagyma vékony szeletekre vágva
1 nagy lime leve
só, bors, ízlés szerint
olívaolaj
víz
Kezdjük a sárgaborsóval, áztassuk be annyi vízbe, amennyi bőven ellepi, amíg előkészítjük a káposztaleveleket, addig nyugodtan ázhat. A káposztaleveleket a szokásos módon készítsük elő, vágjuk ki a torzsáját, tegyük egy forró vízzel teli fazékba, és egy fakanál nyelének segítségével, egyenként válasszuk le róla a leveleket.( nagyanyámat hallom:fonnyázzuk fiam, fonnyázzuk. Jól van na)) Ezzel el játszunk egy jó darabig, hogy ne legyen annyira uncsi,jöhet a zene. Nekem ehhez az ételhez, most teljesen rendhagyó módon egy operett passzol,Kálmán Imre Marica Grófnője.( igen, lehet felhördülni, én akkor is operett rajongó vagyok:)) Ha már úgyis egy magyar étel iráni változatát főzzük, had szóljon a Szép város Kolozsvár, és többi gyönyörű dallam. Nekem ez az operett már egyébként is összefonódott ezzel az étellel. Sohasem fogom elfelejteni, hogy a messzi idegenben is ezt hallgattam,miközben ugyanezt főztem. Felcsendült a Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket ,melynek annál a soránál, hogy ” nézz le a Lánchídról a vén Dunára” már zokogtam. Azt kívántam, bár lenne egy mesebeli varázsszőnyegem, mely azonnal haza röpítene. Haza az én Dunámhoz.
De térjünk vissza a káposztaleveleinkhez, tegyük őket félre, hagyjuk kihűlni.
Hevítsünk olívaolajat egy serpenyőben, pirítsuk aranysárgára a hagymát, végül a fokhagymát is. Adjuk hozzá a darált húst, ízesítsük a sóval, borssal és a kurkumával. Kevergetve pároljuk, 10-15 percig, majd vegyük le a tűzről , és tegyük félre.
Az alaposan átöblített rizsünket tegyük fel a leszűrt sárgaborsóval főni, annyi vízben amennyi ellepi. Tegyünk egy teáskanálnyi sót a főzővízbe. Fedjük le, főzzük kb 15 percig, míg a vizet magába szívja.
Aprítsuk fel a fűszernövényeket, és ha nem akarunk hozzám hasonlóan minden manikűrös rémálmává válni, húzzunk előtte egy kesztyűt. A kesztyűről jut eszembe, anyai nagymamám intelme, miszerint:” egy úrinő keze soha nem lehet hagymaszagú.” Ezt buktuk nagyikám. Megboldogult nagymamám,az ő idejében még bármikor számíthatott egy lesből támadó kézcsókra, én ma már kevésbé.
Tárkonyból én minimális mennyiséget használtam, mert ha van valaki , akit ki lehet üldözni a világból a tárkony ízével, hát az én vagyok. Ki nem állhatom.
Egy nagyobb tálban keverjük össze a megpárolt darált húst, a sárgaborsós rizst és a zöldfűszereket. Mehet bele az őrölt római kömény, és most jött el a pillanat, hogy meglocsoljuk az aranysárga sáfrány levével. A borbolyát vagy a mazsolát ki ne felejtsük! ( én most borbolyát tettem bele) Keverjük össze alaposan. Kóstoljuk meg, ha szükséges, tehetünk még hozzá sót és ,borsot is.
Töltsük meg a káposztaleveleinket, tekerjük fel . Ennél a mozzanatnál, én már a „Ringó vállú” csengeri violámnál tartottam( éneklésben), mikor is a kiskamaszom dugta be fejét az ajtón, és megsemmisítő pillantással kísérten a következő szavakat intézte hozzám:-Anya, tudom ,hogy énekkaros voltál, de nem lehet, hogy ezt most inkább lerajzolod? Majd behúzta az ajtót. Istenem, miért büntetsz engem botfülűekkel?:)
Akkor azért is:”Ha elhagy a szeretőd , húzasd a cigánnyal, ha a világ összedől, húzasd a cigánnyal.”( a szomszédaim kedves emberek,múltkor mesélték milyen jó áron vettek füldugót)
Közben azért főztem is,egy nagy lábosban ,kevéske olívaolajon aranysárgára pirítottam a másik hagymát, megszíneztem a sűrített paradicsommal,beletettem egy kevéske sót,borsot, majd felöntöttem 1 liter vízzel. Szépen, jó szorosan, elrendeztem benne a káposztákat,majd rátettem a fedőt. Innentől számítva van egy óránk, szabad mosogatni. Ha van még sáfrányunk, nyugodtam megöntözhetjük vele, az utolsó 10 percben, egyidejűleg a lime levének hozzáadásával. Mondanám, hogy iráni kenyérrel tálaljuk, de ezt most idő hiányában nem sütöttem. Hiába, én sem vagyok tökéletes.
Nooseh Jaan!
Drága Olvasó! Köszönöm,hogy benéztél! Tarts velem legközelebb is! Várlal a blog Facebook oldalán is!
Vélemény, hozzászólás?