Még mondja valaki, hogy januárban nincs mit befőzni. Dehogyis nincs . Ha nagyon nem tudunk mit kezdeni magunkkal a következő befőzési szezonig, akkor itt az ideje, hogy répalekvárt főzzünk. Répalekvááárt???? Igen, igen. Répalekvárt,  rózsavízzel és kardamommal ízesítve.

A fenti fotón az a  fajta répalekvár látható, mellyel először találkoztam a boltok polcain. Egyébként meg rám egyáltalán nem jellemző módon meg is kóstoltam, de annyira édes volt, hogy egy darabig hanyagoltam.

Azon is gondolkodtam,minek répából lekvárt főzni,tán csak  nem kevés a nyúl Iránban?:)

A répalekvár elmaradhatatlan részét képezi, egy tipikus iráni reggelinek. Minden reggelizőasztalon ott van, a meggy és a rózsalekvár társaságában.

És az utazó összezavarása érdekében mindig adnak hozzá uborkát, és juhsajtot  is. Bármelyik  iráni város bármelyik szállodájában ér minket a reggel, mindenütt ugyanez lesz a reggeli.

Voltam nem egyszer a négyszögletű kerek bajban, mert nem igazán tudtam eldönteni, hogy akkor most uborkát egyek-e répalekvárral és juhsajttal,vagy juhsajtot répalekvárral és uborkával.:)

Bevallom, legelőször erősen gyanakodtam, hogy alanya vagyok az iráni  Kész Átverés Show-nak, és hamarosan előugrik a helyi Jáksó, valami idióta parókával a fején, kezében egy üveg szigorúan alkoholmentes pezsgőnek látszó tárggyal, és másnap  majd egész Irán rajtam fog röhögni. De nem. Komolyan gondolták,hogy reggelire répalekvárt kell enni…

Ahogyan én is ,hogy egyszer megfőzöm. És most van egyszer.

Nos , minden iráni répalekvár kedvelő állampolgár megnyugtatása érdekében szeretném kijelenteni, hogy megszerettem a fent nevezett csodát, az iráni reggelizőasztalok rémét.  Minden magyar , répalekvártól idegenkedő honfitársam megnyugtatása érdekében pedig  csak annyit mondanék, hogy az otthon főzött, házi répalekvár ,egy üvegbe zárt , szerethető csoda. Egy olyan csoda, amit egyszer mindenképpen ki kell próbálni. Annak is, aki csalódott benne , és annak is, aki már a neve hallatán is hideglelést kap. Megéri.:)

Répalekvár-Moraba-ye Haveej

Hozzávalók:

600 g sárgarépa  tisztítva,  lereszelve(nagylukú almareszelő)

500 g cukor

250 ml  víz

2 citrom reszelt héja és leve

15 egész kardamom

2 e.k rózsavíz

Elkészítés:

Először is keresünk valami jó zenét, nálam  most Sohrab Pakzad lágy hangja szól.  Imádom a pasast.  

Ha már jó a hangulatunk, akkor a cukorból és a vízből főzzünk egy szirupot, forraljuk fel, majd 5-10 percig gyöngyözve főzzük. Akkor jó, ha a kavicsokkal teli dobált , fodrozódó víztükörhöz hasonlatos.  

A kardamomokat egy mozsárba tesszük, óvatosan megnyitjuk, picit megtörögetjük. Beletesszük a cukorszirupba, hogy majd a főzési idő végére, valami eszméletlenül finom csemegévé magasztosuljon, miután egyenként kihalásszuk.:)

Hozzáadjuk a reszeltsárgarépát, elkeverjük.  Ízesítjük a reszelt citromhéjjal.

Rátesszük a fedőt , és lassú tűzönk másfél órát főzzük. Nem emelgetjük a fedőt és nem kevergetjük. 

Ha letelt a főzési idő, és a répa megpuhult, a cukorszirupunkat aranyló sárgára színezve, beleöntjük a citromok levét és a rózsavizet. Elkeverjük, és fedő nélkül 5 percig főzzük. 

Szedjünk egy -két kanállal egy kistányérra, döntsük meg, ha simán folyik ,mint a méz, akkor jó. Távolítsuk el a kardamomokat. 

Ha később fogyasztanánk ,még forrón  merjük üvegekbe, és zárjuk le a szokásos  módon.

Ha még ma nekiesnénk, akkor  szedjük tálkába,várjuk meg amíg kihűl, és semmiképp se keseredjünk el, ha nincs otthon sem  juhsajt, sem uborka! (Ha netán akad egy kis darabka sajttorta valahol, no, azzal remek lesz!)

Nooseh Jan!