- Legelső találkozásom ezzel a levessel,az északnyugat iráni városban ,Ardabil-ban esett meg , ahová turistaként érkeztem családommal.
- Ardabil város Irán északnyugati részén, Ardabil tartomány székhelye.
- A város Azerbajdzsán határának közelében fekszik, lakosságában többségben vannak az azeriek. Hagyományos selyem és szőnyeggyártásáról is ismert.
- Szafi al-Din sejk mauzeóleuma a kulturális világörökség része.
- Már negyedik napja úton voltunk,ebédre és vacsorára a változatosság kedvéért kebabot ettünk, és én már annyira vágytam egy jó levesre, hogy lányomat és fele királyságomat is odaadtam volna( lányom nincs, királyságom se sok, de elméletben nekem semmi sem drága…:)) Már a város határában fohászkodtam, hogy kebabon kívül más is legyen az étlapon.
- Iránban a konyha régiónként változik, nagyon kíváncsi voltam, ebben a régióban milyen különlegességeket fedezhetek fel.
A fáradságtól elcsigázottan érkeztünk meg a szállodába, becsekkoltunk, aztán irány az étterem. Annyira éhes voltam már, hogy akár egy egész tevét képes lettem volna felfalni( na jó, csak egy felet.) Pincérünk már hozta is az étlapot, remek, 7 féle kebabból szabad választani. Jó, adtam meg magam a sorsnak, akkor egy bárány kebabot kérek,csak mert a csirkét kissé unom. Épp csak hátradőltem, mikor asztalunkra került a még meleg kenyér, joghurttal és friss zöldfűszerekkel. Annyira jól még nem esett semmi, mint az a kenyér, a joghurttal. Most már fix, hogy kibírom a kebabig. S akkor megjelent a pincér, egy hófehér, aranyozott szegélyű levesestállal. Óvatosan leemeltem a tetejét és belenéztem. Sűrű, pirosló leves illatozott benne, sok -sok petrezselyemmel a tetején. Leves, ez tényleg leves! Úgy örültem, mint jógyerek a mikulásnak. Biztos ami biztos alapon, csak keveset mertem belőle. Első kanál:Jézusom! Második kanál:Atyaúristen, ez de jó! Azt sem tudtam milyen levest eszem, mindegy is volt. Teleszedtem a tányéromat, és úgy faltam, mint egy etióp árva. Kisfiam velem tartott, evett egy keveset, a férjem inkább megvárta a kababját. Nem számoltam hányszor szedtem, de egyszer csak kiürült a levesestál. Szemrehányón ,vakítón fehérlett a porcelán alja, férjem némi gúnnyal a hangjában csak annyit mondott:- Aha, a fitness lady. Körbenéztem, hátha nem nekem szól, de rajtunk kívül egy lélek sem volt az étteremben. -Azt sem tudod mit ettél.
-Nem mindegy, isteni finom volt, csak ez számít.
Ebben a pillanatban megérkezett pincérünk a bárány kebabokkal megrakottan, kihasználva a pillanatot faggatózni kezdtem, milyen leves is volt a tálban.
-Árpaleves, azeri módra. ( az azeri változat sűrített paradicsommal készül,míg a sima ,tejjel.)
-Óh , kedveském, minden elismerésem a szakácsé!
Néhány nap múlva már otthon, első utam a kisboltba vezetett, ahol megvettem az árpát, a lime levet, a sűrített paradicsomot, aztán iszkiri haza főzni.
Árpaleves azeri módra
Hozzávalók:
30 dkg árpa
1 nagy fej salátahagyma apróra vágva
5 e.k sűrített paradicsom
Só,ízlés szerinti mennyiség
3 liter forróvíz, vagy húsalaplé( akinek mindig van a fagyasztójában húsalaplé, arra én felnézek:)) Ha nincs húsalaplevünk, megteszi 4 db tyúkhúsleves kocka is.
3 sárgarépa julienne-re vágva
4 frissen facsart lime leve, vagy készen vett lime lé ez utóbbit ne sajnáljuk, mehet hozzá akár egy dl is.
A tetejére 2 csokor apróra vágott petrezselyem.
Beáztattam az árpát egy órácskára, majd leszűrtem, leöblítettem, félretettem. Betettem a lejátszóba a legújabb szerzeményemet, Farhad Naseri muzsikáját. (na, mindjárt eret vágok. Itt mindenki, mindig reménytelenül szerelmes?)
A salátahagymát apróra vágtam, 4 e.k olívaolajon aranysárgára pirítottam. Hozzáadtam az árpát, alaposan elkevertem, újabb 5 perc pirítás következett.
1 e.k felhevített olívaolajon, egy másik edényben megpirítottam a sűrített paradicsomot, hogy a nyers ízét elveszítse, azután hozzáöntöttem az árpához. Felöntöttem forróvízzel, beledobtam a tyúkhúsleveskockákat, ízesítettem egy mokkáskanál őrölt fekete borssal,majd lefedve fél órát főztem.
A fél órányi főzési idő elmúltával hozzáadtam a sárgarépákat, elkevertem, újabb fél óra főzés következett. Ezalatt az árpaszemek jól megduzzadtak. Legvégül a lime levekkel savanyítottam. Sok petrezselyemmel megszórtam. Ugyanolyan isteni lett, mint amit Ardabilban ettem. Lehet , hogy tehetséges vagyok?(Költői kérdés volt).
Az árpa rendkívül jó hatással van az anyagcserére, felgyorsítja azt. Könnyen emészthető, erősen vízhajtó. Antioxidáns hatású. Erősíti a szívet, a májat, az idegrendszert, tisztítja a vért. Együnk hát többször belőle! A téli , hideg napokon, jót tesz a testnek és léleknek egyaránt!
Nooseh Jaan!
Drága Olvasóm! Köszönet érte, hogy ma is velem tartottál! Várlak, főzzünk együtt legközelebb is! A blog Facebook oldalát is ajánlom figyelmedbe!
Vélemény, hozzászólás?